Barcarozsnyó (Hu )
Koordináták 46°35′36″N, 25°27′41″E
Ország România Románia
Megye Brassó
Népesség (2002) 15.436
Terület 164,36 km²
Népsűrűség 94 loc./km²

Fekvése           Fotok 1 | Vissza | Oldal terkep | Index oldal| Fel

Brassótól 15 km-re délnyugatra, a Vidombák patak partján, a Törcsvári-szoros bejáratánál fekszik.

Nevének eredete          Fotok 1 | Vissza | Oldal terkep | Index oldal| Fel

Nevének végső forrása valószínűleg a szláv žrŭnovy ('malomhoz tartozó'). Ebből népetimológiával keletkezhetett a nyelvjárási német alak (első említése 1331-ből: Rosnou) – utóbbi a német Rosenau ('rózsaliget') szónak felel meg. Román neve az egyik 14. századi névváltozat átvétele (1377-ben Rasnow). Magyar neve szintén a németből származik, előtagját pedig a helységnévrendezés során a felvidéki Rozsnyótól való megkülönböztethetősége érdekében toldották hozzá.

Története          Fotok 1 | Vissza | Oldal terkep | Index oldal| Fel

A hagyomány szerint a mai város területén állt a Comidava nevű dák erőd. Várát egyes vélemények szerint a Német Lovagrend építette 1215 körül, mások az első, 1241–42-es tatár betörés utánra teszik építését. Első írásos említése 1331-ből való, 1335-ben már ellenállt a tatárok támadásának. A település első lakói szász telepesek voltak, a 14. század végétől költöztek be déli fertályára görögkeletiek. Őket a korabeli iratok bolgároknak nevezik, de valószínűbb, hogy vlachok lehettek. 1421-ben a török dúlta fel a települést. 1427-ben a vár a város birtoka lett. Ugyanezen évben az itt időző Luxemburgi Zsigmond vásártartási joggal látta el. 1513-ban ismét a török pusztította, 1585-ben leégett. 1612-ben Báthori Gábor foglalta el a várat, miután a védőknek elfogyott az ivóvizük. 1655-ben és 1658-ban a tatár, 1660-ban Mikes Mihály kancellár eredménytelenül ostromolták a a várat, de a várost feldúlták. 1688-ban Badeni Lajos csapatai fosztották ki. 1708-ban Rabutin serege felégette, majd 1718-ban ismét leégett, 1719-ben pedig pestisjárvány pusztította.

1750-ben 609 adózó háztartásával a Barcaság második legnépesebb települése volt. Céhes iparai közül a 18. században jelentőssé vált a Törcsvár vidéki juhtartó falvakra alapozott gyapjúfeldolgozás. Az angol utazó, Charles Boner említi kereskedelmi jelentőségű méhészkedését.[1] 1879-ben uszodát létesítettek. 1876-ban községgé minősült vissza és Brassó vármegye Felvidéki járásához csatolták. 1906-ban vízerőmű épült mellette, amely többek között a zernesti gyárak energiaigényét is fedezte. 1950-től város. A szocializmus idején délnyugati részére lakótelepet építettek.

Lakossága          Fotok 1 | Vissza | Oldal terkep | Index oldal| Fel

Erdély legdélebbi szász települése.
1771-ben 1499 szász, 895 román és 138 cigány lakosa volt.
1850-ben 4094 lakosából 1935 román, 1768 német és 378 cigány nemzetiségű, felekezet szerint 2313 ortodox és 1772 evangélikus.
1910-ben 4887 lakosából 2757 román, 1806 német és 246 magyar anyanyelvű, 2817 ortodox, 1748 evangélikus, 176 római katolikus és 105 református vallású volt.
2002-ben 15 456 lakosából 15 002 román, 288 magyar és 150 német anyanyelvű, 14 376 ortodox és 420 római katolikus vallású.

Látnivalók          Fotok 1 | Vissza | Oldal terkep | Index oldal| Fel

  • Erdély legnagyobb parasztvára. Mai formájában a város szász lakossága építette ki a 15. században és Báthori Gábor 1612-es ostroma után. Ha sereg közeledett, a rozsnyóiak felköltöztek a vár falai mögött fölhúzott lakóépületekbe és itt, mintegy ideiglenes faluban várták ki a veszély elvonulását. Falai átlagosan öt méteres vastagságúak. A várudvaron lévő 146 méter mély kutat 1623 és 40 között állítólag két török hadifogollyal fúratták ki, miután a vízutánpótlás korábbi, ciszternás megoldása Báthori Gábor ostrománál kudarcot vallott. A felső várban 1650-ben épült a mostanában újjáépülő kápolna. 1718-ban a vár leégett, 1802-ben földrengés rongálta meg. Ezután építették az alsó várban ma látható épületeket. Sonkát és szalonnát tároltak benne. Utoljára 1848-ban használták a város polgárai védelmi célra, amikor ide menekültek Bem serege elől. A vár kedvező fekvésének köszönhetően nyaranta látogatott turistacélpont. Az utóbbi években gyorsan halad felújítása, a várudvar egyik épületében pedig kiállítást rendeztek be. Megközelíthető a főtér egyik telkéről induló meredek ösvényen és keletről, a Valea Cetăţii felől szekérúton.
  • Evangélikus templomát eredetileg a 13. században építették, de mai formáját inkább a 15. századi gótikus átalakítás határozza meg. 1831–33-ig várfal vette körül.
  • A város régi román külvárosában áll az 1384-ben emelt ortodox templom, Erdély délkeleti részén a legkorábbi fennmaradt görög rítusú vallási építmény (régebbi a brassói Szent-Miklós-templomnál). Tornya 1773-ból való. Szép falfestmények díszítik.
  • A Rozsnyói barlang (Peştera Râşnoavei) a régi ortodox templomtól a kék jelzésen kb. fél óra járásra található. Egyszerű zseblámpával csupán az első kútig, kb. 40 méter mélységben lehet behatolni, a további 340 méteres szakasz csak speciális felszereléssel járható. Ugyanez az ösvény visz föl Brassópojánára.
  • A Predeálra tartó "73A" útról balra a Cheia menedékháznál lefordulva néhány száz méter után nyílik a Rozsnyói-sziklaszoros (Cheile Râşnovului) a sziklamászók és a bungee jumping kedvelőinek gyakorlóterepe.
  • A város keleti zöldövezetében fekvő Valea Cetăţii ('várvölgy') pihenőhely szabadtéri stranddal, sportpályákkal és kempinggel.
  • Az önkormányzat 2006-ban tervbe vette a városmag történeti szempontú felújítását. A tervek közt szerepel a várba vezető fogaskerekű vasút megépítése is.

Gazdasága          Fotok 1 | Vissza | Oldal terkep | Index oldal| Fel

Legfontosabb ipari üzeme a Romacril műanyaggyár, amely polimereket, polivinil-alkoholokat és akrilfestékeket gyárt.

Híres emberek           Fotok 1 | Vissza | Oldal terkep | Index oldal| Fel

Tovabbi info          Fotok 1 | Vissza | Oldal terkep | Index oldal| Fel

Brassótól ÉNy-ra, a Keresztény-havasok lábánál, a Bucsecs-hegységből eredő Vidombák-patak partján fekszik a szász mezőváros, Rozsnyó, későbbi nevén Barcarozsnyó (Râşnov).
A város K-i részén emelkedő 150 m magas Várhegy tetején épült a kelet-nyugat irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú vár, melynek tekintélyes maradványai emelkednek a magasba. A nehezen megközelíthető várhoz két út vezet fel. Az egyik egy könnyebben járható szekérút, a másik pedig a város főteréről induló meredek gyalogút.

A vár DK-i szegletében lévő egyetlen, felvonható védőráccsal védett bejáratát és a felette emelkedő négyszög alaprajzú kaputornyot az eléje épített, megközelítően kör alakú, közel 20 m átmérőjű, felvonóhíddal megerősített külső védőmű védte. A kaputornyon át az út a háromszög alaprajzú belső udvarba vezet, melynek szélessége kb. 50 m, hosszúsága pedig 160 m. A keleti fal középső részén egy ötszögletű, ágyúlőrésekkel ellátott kétemeletes külső védőtornyot, északi végén pedig egy négyszögletes tornyot építettek. A belső vár déli falát 2, az északit 3 négyzet alakú külső torony, a nyugati csúcsban végződő falat pedig egy félkör alakú külső erődítmény védelmezte. A falak tetejét pártázatos védőfolyosóval látták el, melynek maradványai ma is megfigyelhetők.

A várudvar ÉNy-i szélén van a kb. 146 m mélységű kút, melyet 1623 – 1640 között véstek a sziklába. Az udvart különböző rendeltetésű épületek fogták körül, melyek többsége a védőfal belső oldalához épült. A várudvar sziklás és egyenetlen felszínén állt az 1650-ben emelt várkápolna.

A már említett keleti fal ÉK-i és DK-i sarokbástyáitól egy magas védőfal indul ki félkör alakban, közel két holdnyi területet véve körül; a falak találkozásánál egy erős, négyszög alaprajzú kaputorony épült, melynek maradványai még megtalálhatók.

A vár épületeinek nagy része az 1802. október 26-i földrengéskor az öregtoronnyal és a kápolnával együtt összedőlt. A romokból új épületeket építettek, az egyikben egykor iskola volt, a másikban pedig ma múzeum működik.

Egyes vitatott vélemények szerint a várat a 13. század elején a II. Endre király által betelepített, de 12 év múlva kiűzött német lovagrend építette. Valószínűbbnek látszik, hogy a 14. század végén vagy a 15. század elején emelték, amikor a török gyakran veszélyeztette e vidéket. Zsigmond király 1427-ben Rozsnyó királyi mezővárosban keltezi levelét, melyben Maróthi János macsói bánnak birtokokat adományozott. Ez évben lett a vár Rozsnyó lakóinak birtoka, akik később tovább erősítették, bővítették. Ebben az időben a település lakói az élelmiszerkészlet és vagyontárgyak biztonságosabb elhelyezésére kamrákat építettek, ahol maguk is menedéket találtak. Más adatok szerint viszont a várat csak Báthori Gábor 1612. évi ostroma után alakították át.

A rozsnyóiak 1540-ben váruk erősítésére évi 25 forint adóelengedésben részesültek. Egy feljegyzés szerint 1562-ben János Zsigmond is megfordult itt. 1612-ben a szászok kétszínű magatartása miatt Báthory Gábor fejedelem haddal támadt a városra, mire a lakosság a várba menekült. Báthori két napi ostrom után a várat elfoglalta, mivel kút hiányában a védők vize elfogyott, és így kénytelenek voltak megadni magukat. Orbán B. szerint viszont Düzmen Péter bíró csak a hetedik napon adta fel a várat vízhiány miatt. Egy év múlva a fejedelem megbocsátott, és Törcsvárával együtt Rozsnyót is visszaadta a szászoknak.

A vár kijavítását azonnal megkezdték. A kút kivéséséhez is hozzáfogtak, ami 2000 forintba került, és állítólag 28 évig tartott. 1650-ben felépült a vártemplom és a lelkész lakása is. A jószágok védelmére a vár keleti oldalán 2 holdnyi területet fallal kerítettek be, melynek bejáratára erős kaputornyot emeltek.

A vár kiépítésének köszönhetően az 1658. évi tatár betöréskor sikeresen állt ellen az ostromnak, majd két év múlva, 1660-ban II. Rákóczi György kancellárja, Mikes Mihály is eredménytelenül ostromolta. 1688-ban a szászok nagy örömmel fogadták Bádeni Lajos őrgróf csapatait, akik ennek ellenére kifosztották a várost.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kurucok, majd Rabutin serege vonult be, és ez utóbbiak 1718-ban fel is gyújtották Rozsnyót. A tűz átterjedt a várra, épületei a lángok martalékaivá lettek. Alig állították helyre, 1802-ben hatalmas földrengés rázta meg az erődítményt: leomlott az öregtorony, a kápolna, a raktárak nagy része, a falak pedig megrepedtek. Miután a vár hadi jelentősége megszűnt, állagával senki sem törődött, Rozsnyó vára pusztulásnak indul.

Napjainkban a várat gyors ütemben állítják helyre, így rövidesen a Barcaság egyik kiemelkedő látványossága lesz.

Fotok 1 | Vissza | Oldal terkep | Index oldal| Fel